A reformáció

A reformáció közvetlen kiváltó oka az ún. búcsúcédulák árusítása volt. A belőlük származó jövedelemből fedezték a Vatikán óriási építési költségeit. A búcsúcédula megvásárlása ellenében a pápa elengedte az egyházi büntetést Þ búcsúcédula = bűnbocsánat pénzért. Luther Márton, Ágoston-rendi szerzetes ezen felháborodva 1517. október 31-én kiszegezte tanait Wittenberg vártemplomának kapujára:

- bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg Þ egyedül a hit által üdvözül az ember

- nincs szükség költséges szertartásokra, hatalmas egyházi vagyonra, a pápai hatalomra

- helyeselte a gyónás és szerzetesség eltörlését, az egyházi birtokok világi kézbe adását

Luthert eretnekséggel vádolták, mire ő elfordult Rómától. Az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen Luthert tanai visszavonására szólították fel. Válasza: győzzék meg a Biblia alapján. Kiközösítették (wormsi ediktum). Luther elutasította a kiközösítést. Bölcs Frigyes vette védelembe, Wartburg várában élt álnéven (itt fordította németre a Bibliát, megteremtve ezzel e német irodalmi nyelv alapjait). A reformáció eszméi gyorsan terjedtek. Végül az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyházhoz és a császárhoz hű fejedelmek kimondták, hogy Luther követői megmaradhatnak hitükben, de nem terjeszthetik. Luther követői ez ellen protestáltak (= tiltakoztak Þ protestánsok): lelkiismereti kérdésben minden ember maga dönt.

Az augsburgi birodalmi gyűlésen (1530.) a protestánsok kiadták az ágostai hitvallást, mely a lutheri evangélikus egyház elveit rögzíti. Luther halálával (1546.) kitört a vallásháború. S bár a császár serege legyőzte a protestáns hadakat, mégis kénytelen volt engedni ® 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét:

- protestáns vallás létjogosultsága, katolikusok és protestánsok kötelesek egymással békében élni

- „akié a föld, azé a vallás” -elv

- a lutheránusok megtarthatták azokat a földeket, amiket korábban elfoglaltak