Egy a művészt ismerő művészetkritikus így ír Lénárd Gáborról:

Az emberi arcokon tükröződő érzelmek és a finom vonások élethű megjelenésének mestere Lénárd Gábor szobrászművész. A cserszegtomaji alkotó azt vallja, a fában benne vannak ezek a művek, csak le kell hántani róluk a felsleget, és megkertesni azokat. Dió, szilva, és csersznyefával dolgozik, élő anyaggal, amelyből szinte varázsütésre születnek a változatos formák. Emberábrázolásokat vés kőbe és agyagba, arcokat, mozdulatokat örökít meg. Munkái közül némelyik egy egész történetet mesél el: például Zsuzsanna és a vének megformálásakor is a legsokatmondóbb pillanatot ragadta meg - így csak rá kell nézni az alkotásra, és mintha könyvből olvasnánk az eseményeket. A karakteres arcoktól sem riad vissza: a renszánsz embert, Leonardo képmásában ott van a polihisztor minden zsenialitása és bizonytalansága.