Az iskolák államosítása

Az iskolaügy legnagyobb harca 1945 után az egyházi iskolák ellen folyt. Először a földosztás mért csapást az egyházi iskolákra, jelentősen megnehezítve azok fönntartását. Az első támadás a kötelező hitoktatás fakultatívvá tételére irányult 1947-ben, az egyházaknak ezt rövid időre sikerült visszaverniük. Ezután (az 1947 márciusában közoktatásügyi miniszterré kinevezett Ortutay Gyula irányításával) jól megtervezett és előkészített (propaganda) hadjárat indult az iskolák államosítását előkészítendő. A szó szerint véres harc az egyházak vereségével végződött, Ravasz Lászlót eltávolították, megkezdődtek az egyházak elleni koncepciós perek, Mindszentyt is perbe fogták, a szerzetesrendeket betiltották. Az országgyűlés 1948. június 16-án elfogadta az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt. Az időzítés nem volt véletlen, a tanév vége után nehezebb volt mozgósítani a tantestületet, a diákokat, a szülői munkaközösséget. A keserű pirulát a tanárok fizetésemelésével próbálták megédesíteni (már júniusban!). Összesen 6505 iskola került ekkor állami tulajdonba, az ország iskoláinak több mint kétharmada. 18 ezer pedagógus vált állami alkalmazottá.

A tankönyvek átformálása (előbb demokratikus, majd fokozatosan egyre inkább marxista szellemben) mellett a tanárok átképzése is szükségessé vált. A közalkalmazottak igazolási eljárásán a pedagógusoknak is át kellett esniük, akik ezen a rostán túljutottak, át- és továbbképző tanfolyamokon vehettek részt (már 1945 nyarától), ez elsősorban a társadalomtudományok oktatóit érintette. A tanfolyamok célja a világnézeti átformálás és irányítás volt. Az előadások anyagát minden tanintézetbe eljuttatták, azokat értekezleten kellett ismertetni a tanárokkal. Eleinte még valóban sokszínű, demokratikus szellemű, magas színvonalú képzésről volt szó (az előadók között ott volt Hajnal István, Szekfű Gyula, Sík Sándor, Keresztury Dezső, de Molnár Erik és Andics Erzsébet is), mely a következő években politikai átképzéssé silányult.

Az iskola államosítása Hévízen

A magyar országgyűlés – „gondos előkészítési munka” után – 1948. június 16-án fogadta el az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt. Az időzítés nem volt véletlen, a tanév vége után nehezebb volt mozgósítani a tantestületet, a diákokat, a szülői munkaközösséget. A keserű pirulát a tanárok fizetésemelésével próbálták megédesíteni (már júniusban!). Összesen 6505 iskola került ekkor állami tulajdonba, az ország iskoláinak több mint kétharmada. 18 ezer pedagógus vált állami alkalmazottá.

Dr. Végh József plébános (História Domus Hévízszentandrás, 1948. június 1.) : „A mai napon adtam postára az alábbi szövegű és aláírású tiltakozást Tildy Zoltán köztársasági elnök és dr. Ortutay Gyula Vallási és Közoktatási miniszter címére: „Alulírott hévízi római katolikus szülők megdöbbenéssel értesültünk ősi iskoláink államosításának tervéről. Mi, mint hithű magyar katolikusok törhetetlen hűséggel ragaszkodunk katolikus iskoláinkhoz, és ünnepélyesen tiltakozunk szülői jogaink megsértése ellen. Iskoláink államosításába nem megyünk bele.” Hévíz, 1948. május hó 23-án” (alatta 418 aláírás).

A hévízi képviselő-testület 1948 nyarán csupán 3 helyen és a bíró személyében egyezett meg azzal a testülettel, amely 1946-ban kiállt az egyházi iskola mellett. Nem véletlen így az, hogy a hévízi képviselő-testület az 1948. június 5-én tartott rendkívüli közgyűlésen – dr Mikolics Ferenc képviselőtestületi tag, a Független Kisgazdapárt hévízi elnökének indítványára kimondta, hogy az iskolák államosítását kívánja, amit azzal indokolt, hogy „Hévíz nagyközség képviselőtestülete egyhangú lelkesedéssel áll a magyar kormánynak az iskolák államosítására irányuló törekvése mellett, mert tudatában van annak, hogy ezzel a magyar nép kultúrszínvonalának felemelését célozza. Az állami iskolák bevezetésével a magyar ifjúság egységes szellemű oktatása, a nevelői kar jobb sorsa és a szülők terheinek könnyítése lesz biztosítva.” A hévízi bíró, Varga Jenő és öt községi elöljáró ezt követően a testületi ülésen bejelentették tisztségükről való lemondásukat.